Sorry...

Sziasztok.
Szerintem tudjátok hogy mi öten írjuk ezt a blogot...
Bocsi, de én kilépek :\ És meg vannak rá az okaim, amiket ide nem írnék le :"D Mindegy, nélkülem is menni fog majd minden, ahogy eddig is.:) Sziasztok.<3
*Réka voltam*

4.fejezet~2015.Június 22.

~Niall szemszöge~

 Louis azt mondta lemegy Harryhez 10 percre, de már vagy fél órája oda van.

 -  Hol van Louis? – kérdezte Zayn, miután kilépett a fürdőből.

 - Lement Harryhez – mondtam.

 - Fura, hogy még egy rajongó sincs a szálloda előtt… - mondta Liam.

 - Elhitted… - böktem az ablak felé.

 Odagyűltünk a teraszhoz. Kiálltam a korlát elé. Elég alacsony volt a korlát. Megbillentem. Még jó, hogy csak a másodikon voltunk, ugyanis Liam pofára esett egy székben, én meg kiestem, át a korláton. Azt hittem meghalok megint, de akkor…az összes ember aki a szálloda előtt volt, „alám” sétált és felemelték a kezüket.

 - Hűűűűhaaaa!! – csodálkozott fenn Liam és Zayn.

 Egyszerre kellemetlen ütést éreztem a hátamon. A rajongók megmentették az életemet.!

 - Uram Isten! - kiabáltam – Köszönöm! De most hogy jövök le innen?

 Egy 19 év közüli csaj nyújtotta a kezét. Megfogtam és leugrottam. Senki sem visított, hanem normálisan viselkedett. Azt hiszem, többet kéne Magyarországra jönni… de tényleg.!

 Amíg visszakísért a lány a hotel ajtóig, mindenki síri csöndben volt.

 Az ajtóban álltam, amikor a lány elengedett. Amikor elindult vissza, mindenki visítani kezdett a kordon mögül. Már a lépcsőn sétált lefele. Nem erőszakoskodott, hogy had kísérjen fel, éppen ez volt ami megfogott benne.

 - Nem szeretnél felkísérni? – kérdeztem mosollyal az arcomon.

~A lány szemszöge~

 Úr isten, Niall Horan megkért, hogy kísérjem fel a szobájába. Azt hittem elájulok. Izgatottságomat leplezve (ami nem nagyon ment), szemei közé nézve, megindultam felé. Mikor odaértem köszöntem.

 - Szia!

 - Helló! Köszönöm, hogy segítettél!

 - Igazán nincs mit.

Még jó hogy profin tudok angolul.

 - Ééés… Miért szeretsz minket? – kérdezte, már-már felszabadultan.

 - Hát én azt nem tudom. Holnap 5 éve hogy imádlak benneteket!

 - Ezt jó hallani - mosolygott - És mi a kedvenc számod?

 - LWWY… meg a Rock me, meg a Still the one… meg a… meg a… mind! – nevettem el magam.

 Elmosolyodott. Megnyomta a lifthívót.

 - Tudod… örülök, hogy kiestem a teraszról… - nézett rám.

 Éreztem, hogy fülig vörösödöm. Szemem lesütöttem. Megjött a lift. Beszálltunk, majd Niall megnyomta a 2-es gombot.

 - Na és hány éves vagy? – nézett rám Niall.

 - 19 lettem májusban.

~Niall szemszöge~

 Nagyon elbűvölő lány, csak nem tudom mit mondjak, vagy kérdezzek tőle… Az bunkó lenne ha elkérném a számát. Támadt egy ötletem.

 - Te jössz a holnapi koncertre?

 - Nem… anya nem enged, mert nyári sulis lettem. Buktam matekból, töriből, és magyarból, és még az érettségim sem jött össze! – nézett rám szinte már sírva.

 - És nem szeretnél jönni?

 - Na de hogy? Már elkelt az összes jegy és…

 Kezébe nyomtam 1 jegyet.

 - És ha mondod a security-nak, hogy Niall and the potatos, akkor beenged! - nevettem.

 - Neeem! Ezt nem fogadhatom el.

 - De igen!

 - Nem..!

 - Shut up! I’m Niall Horan!

 A lány csak nézett.

 - Köszönöm…

 - Nincs mit! - megöleltem.

~A lány szemszöge~

 Az ájulás kerülgetett, amikor puszit nyomott a nyakamra. Ez azért már sok volt nekem!

 - Mi a neved? – húzódott el.

 - Szecskő Ivett…

 - Ivett? Szép neved van!

 Kinyílt a liftajtó. Kiléptem, majd utánam Niall is.

 - Harry az alattunk lévő emeleten van, Louis meg nála van vendégségben. Mi meg most Liammel, Zayn szobájában, ahonnan kiestem. Bemutatlak nekik! - mondta, miközben jobbra húzott a folyósón.

 Megismerem az 1D-t személyesen?? Na nee! Miva’? Úr isten…

 Niall kilökte fölöttem az ajtót. Zayn ugrott oda.

 - Jól vagy haver? - kérdezte aggódóan.

 - Igen!

 - Ki ez a csaj? – nézett rám kerek szemekkel.

 - Ő Ivett…!

 Köpni, nyelni nem tudtam…

3.fejezet~2015.Június 22.

~Zayn szemszöge~

Furcsa volt, hogy nem egy emeletre kerültünk Harryvel. Látszólag nem nagyon izgatta a dolog, ő csal a telefonját nyomkodta. 

- Harry! - szólt Louis – Itt kell kiszállnod. 

- Oké – mondta, majd kilépett a liftajtón. 

Láttuk az üvegajtón keresztül amint lefordul a folyosóra, majd eltűnik.

Kinyílt a liftajtó. Liam lépett ki legelőször. Mikor én is kimásztam, észrevettem egy asztalt. Szendvicsek voltak rajta. 

- Nem vagytok éhesek? - vettem fel egy szendvicset az asztalról. 

- Én igen!! - mondta Louis.

- Én tele vagyok... - mondta Niall.

- Mi? -kérdeztük kórusban. 

- Mi? - kérdezte a takarótó.

- Mi? - kérdezte egy vendég.

- Nyugi, csak vicceltem! - nevetett Niall.

~Harry szemszöge~

Fáradtan rogytam le a tiszta ágyra. Kalapom leesett a fejemről. Kopogás hallatszott. 

- Igen? - emeltem fel a fejem a matracról.

- Harry? - szólalt meg az ajtó mögül Louis – Bejöhetek?

- Gyere... mondtam elhaló hangon.

A sírás fojtogatott. Louis mindig olyan kedves volt hozzám, én meg csak így itt hagyom? Hogy milyen egy szívtelen dög vagyok én!! De már mindegy... A holnapi 5 éves évfordulónkon jelentem be hogy... kilépek..., mert ahol elkelteződik minden, ott is fejeződik be minden...
Louis leült mellém az ágyra. 

- Mi a baj? - kérdezte.

Még nem álltam rákészen, hogy elmondjam. 5 év azért mégis csal sok idő. Az agyamban csak folyamatosan egy szó ismétlődött: KILÉPEK, KILÉPEK, KILÉPEK...

- Kész!!! Nem bírom tovább!! Elegem van! - törtem ki – Majd megtudod! Talán elcsóród a táskámból az újságot, vagy szerzel egyet! VAGY MEGVÁROD A HOLNAPOT!!! - ordítottam.

Előtörtek a könnyeim. Loui megszeppenve nézett rám, majd megölelt.

- Semmi baj! Tudod, hogy én mindig is szeretni foglak..!

- Kilépek... - csuklott el a hangom.

- HOGY MI?? - Louis elengedett, felállt, majd a szemeim közé nézett – Ezt nem teheted!

- De igen... megtehetem...!

Louis megdermedve állt előttem. Csak nézett rám, én az ágytámlát bámultam. 

- Holnap elmondom a többieknek... Louis!? Ugye bízhatok benned?

- Igen... - suttogta - ...majd holnap megtudják...tőled.

- Köszönöm! Azért neked mondtam el, mert benned bízom meg a legjobban...meg a hangom is...már nem a régi...inkább szólóba kezdek! De ti négyen maradjatok együtt...!

- Nem Harry, az már nem egy irány, sem egy út...

Most már kezdtem felfogni, hogy felfogni milyen hülye vagyok...

~Louis szemszöge~

Megdermedve álltam Harry előtt. Többször is végiggondoltam a banda életét, hogy vajon mi lehet az ok hogy ki akar lépni. Nm jöttem rá a megoldásra. Harry aggódóan nézett rám.

 -  Minden rendben? – kérdezte.

 - Nagyjából…

Harry rám mosolygott, bár szerintem csak lenyugtatni szeretett volna, kisebb-nagyobb sikerrel…

 - Mérges vagy rám? – tétovázott.

 - Nem… - válaszoltam – ez a te döntésed!

 - Okay… de szerinted mit  fognak mondani.. tudod… a többiek?

 - Megértik majd…

2.fejezet~2015.Június 22.

~Liam szemszöge~

 Zayn teljesen megőrülve, Louis gondolkodva, hogy mi is kell megbasznia, én pedig tétován állva néztem a stand felé. Ekkor egy jól ismert hang csendült fel a hátunk mögött. Egyszerre mindannyian megfordultunk. Niall közeledett felénk.

 - Hívjatok egy mentőt… - mondta majd elterült a kihalt utcában.

 - Jól van Zayn, add ide a telefonod.! – mondtam – Felhívom a mentőket…

 - Azt sem tudod mi Magyarországon a mentők száma!!! – mondta Louis.

 - Öööö… az igaz…

 Zayn az újságos kirakatára mutatott. Ott volt egy piros tábla felirattal.

 - Na jó, ebből most tényleg nagyon sokat értek, ugyanis brit vagyok! - háborodtam fel.

 - Akkor hívd a 112-t.! – ajánlotta Louis.

 - Még mindig brit vagyok…!

 Eközben Niall feltápászkodott. Zayn szaladt segíteni neki. Mikor Niall a saját lábán állt, mindannyian elkezdtünk rohögni.

 - Mi olyan vicces? – kérdezte kissé bágyadtan.

 - Ki van szakadva… pont ott… - mondta habozva Louis.

 Niall lenézett, majd megfordult. Síri csend. Majd megint kiszakadt belőlünk a röhögés.

 - Mi olyan vicces?

 A válaszra hamar rájött.

 - Az anya.! De jó seggem van!! – nézett át a válla felett.

~Niall Szemszöge~

 A ronggyá tépett pólómban megindultam a srácok felé. Bukdácsolva eljutottam Zaynig, majd Louis vállába kapaszkodtam. A pólómat csupán néhány cérnaszál tartotta egyben, a nadrágomról meg nem is beszélve. Cipőm színe átvette a beton és a „rámsódott fű” színét. Szerencsére 3-4 kilométer futás után leráztam őket. Bele sem merek gondolni, hogy mi történik, hogyha nincs ott az a kuka az út szélén. A kuka széttört de legalább az életem megmaradt.

~Harry szemszöge~

- Hol voltatok? - kérdeztem miután megláttam a többieket az utca sarkán. 
- Ööö, -habozott Niall – futni!
- Futni!? - néztem rá értelmetlenül – Futni 34°C-ban?
- Valahogy meg kell őriznem a szépségemet...!! - vágott vissza.
- A 34°C-ban?
- Ööö... ja.
- Na jó, most komolyan, Hol voltatok!?
- Mondom futni! - mondták kórusban.
- Nézz rám! - mutatott sár lepte rongyos pólójára Niall.
- Jól van, elhiszem, de most már menjünk fel a szállodába - mondtam – A cuccaink már ott vannak.

1.fejezet~2015.Június 22.

2015.Június.22.

~Harry szemszöge~

„Vajon jól döntöttem? Mikor mondjam el a többieknek? Mit fognak szólni hozzá? Megértik majd..?” - ezeken a kérdéseken tűnődtem, miközben bámultam ki a turnébusz ablakán. Niall szokás szerint evett,Zayn Perrivel telefonált, Liam a buszon ellenőrizte, hogy van-e rajta kanál, Louis meg az ölembe fekve aludt. Hiányozni fognak... Csak abban a nyomorék újságban nem írták volna le. Előbb, utóbb úgyis ki kiderül. Lehet jobb lenne ha én mondanám el nekik? Nem, nem...! Megutálnának. Nem akarok kimenni a divatól. Szeretem ahogy, úgymond, rajonganak értem. 

Gondoltaimat megszakítva, Louis felhorkant az ölemben. Mocorgott, majd rám nézett.

- Hol vagyok? - kérdezte őszinte érdeklődéssel a hangjában.

- A turnébuszon - mondta Zayn.

- Igen? És mióta? 

- Úgy... 2 órája.

- Azta! Jó tudni...

Eldőlve a székemen néztem a busz mellett futó tájat. Liam visítva rohant be a kabinba. 

- A mosogatóban van egy k-k-k-k-k...

- Kanál? - tartott fel egyet Niall a shake-jéből kiszedve.

~Liam szemszöge~

Az ájulás és a félelem kerülgetett. Félek a kanalaktól. Miért nem értik meg? Mindig csesztetnek vele. Elegem van az egészből. 

Harry nagyon csöndes volt, pedig turnékon mindig életvidám volt. A buszon mindig viháncolt, ordibált amitől mi nem tudtunk aludni. Mindenki laposan „tette a dolgát”. Az unottság látszott mindenkin, és ez eléggé lehangoló volt.

Fáradtan rogytam le Niall mellé (aki már egy másik tál stake-t evett). Zayn letette a telefonját és eldőlt a széken. Két kezét tarkójára tette. Louis felmordult és felült. Kimászott Harry tartó kezei közül és elindult az asztal fele. Kivett a dobozból egy kekszet. Ezt Niall hatalmas felháborodással nyugtázta.

- El a kezekkel az oreómtól! - nézett fel a sült krumpli kupac mögül.

Felnevetett majd közelebb tolta a dobozt Louishoz. Louis elmosolyodott majd elvette a dobozt.

~Louis szemszöge~

Elvettem a dobozt majd visszasétáltam Harryhez. Szerintem nem csak nekem tűnt fel, de nagyon furcsán viselkedik.

Először is, én mindig alszom a buszon, és arra ébredek, hogy Harry a szar vicceit mondja (és olyankor általában golyón ütöm), és hát most nem erre ébredtem. 

Másodszor is... nem, nem, nincsen másodszor is.! Harry mi a szarért hozott magával táskát? Miért nem hagyta a csomagoknál? Mindig ő mondja, hogy ne hozzuk be a táskánkat ide. Na jó, ez már fura. Hát tettem egy próbát.

- Harry, mi van a táskádban, és egyáltalán miért hoztad fel?

- Nem érdekes... - mondta enyhe félelemmel a hangjában.

- Megnézhetem? - nyúltam a táskájából kilógó újság felé.

- NEM! - kiáltott fel.

- De miért nem?

- Mert nem tartozik rád! - fordult el.

- Miért, mi van benne? 

- Valami ami nem rád tartozik...!!! - vert rá a kezemre.

Visszahúztam a kezemet és mérgesen néztem Harryre. Harry aggódóan nézett utánam, miközben én leültem Zayn mellé. 

- Bocsánat... - hallatszott a hátam mögül alig hallhatóan. 

Felé fordultam. Kis mosoly jelent meg a szám sarkában. Visszamosolygott. Látszódtak a gödröcskéi.

A zaj egyre erősödött majd megállt a busz. Kinéztem a többiekkel együtt az ablakon.

- Te jó isten, mennyien vannak! - mondta Niall, toastját kivéve a szájából.

Hátra jött a sofőr.

- Megérkeztünk!

Harry magához láncolva táskáját lelépett a buszról. Előre ment.

- Harry!! Gyere vissza!! - ordítottunk utána, de ő nem hallotta a visítozó tömegtől. 

Én, Zayn és a többiek visszasétáltunk az „utazótérbe”. 

- Figyeljetek.! - mondtam – Remélem nektek is feltűnt...

- Harry? - mondták a többiek – Persze!

- De mégis mi baja lehet..? - folytatta Liam.

- Ezt most úgy mondta mintha mi tudnánk... - vágott közbe Niall.

- Jó, hát akkor gondolkozzunk! Mi lehet az amit titkol a 4 legjobb barátja elől?

- Nem tudom... - válaszolt Zayn – De Loui!! Láttad milyen újság volt?

- Persze, miért? 

A többiek azzal a jellegzetes „hülye vagy?” fejjel néztek rám.

- Naa, jól van lesett! James! Hol a legközelebbi újságos? 

- Ezen az utcán balra, aztán megint bal és jobbra és aztán már látni fogjátok! - válaszolt James. 

- Köszi! - mondtam – De hogy jutunk le?

- Ööö azt hiszem van néhány lepedő a csomagomban... - mondta Niall.

- Mi a szarért hordasz magaddal lepedőt? - kérdeztem.

- Kitudja mikor és mire kellhet...

~Zayn szemszöge~

Miután sikeresen kihalásztuk Niall bőröndjéből azt a 2 lepedőt, felmásztunk a busz tetejére.

- Niall menj először te! Te lepedőd, te teszteled! - vettem ki a lepedőt Niall kezeiből.
- Muszáj?
- Ühüm... -bólogattunk egyszerre.
Louissal átdobtuk a lepedőt. Niall ráfogott átmászott a korláton. Lefele kezdett mászni majd letette a lábát.
- Lent vagyok! - kiabált.
- Niall, KUSS!! - kiabálltunk vissza, de már késő volt. 
Az a nagy csoport Directioner a busz mögé szalad. Niall észre vette. Futni kezdett. A többiek utána. 
- Na hát ezt elkúrtuk... - mondta Liam. 
- Ha Niallnek van annyi agya, hogy eljön utánunk a trafikba akkor jól van... - mondtam.
- Ez az újságos? - kérdezte Louis.
- Nem vagy vicces, ugye tudod? - nézett rá Liam. 
- Na gyertek utánam! - inetettem.
5 perc múlva az újságos előtt voltunk. 
- Te, ez zárva van..! - mondta Louis.
- Baszd meg... - vertem a fejem a téglafalba.
- Mit? - kérdezte Louis.
Szerencsére Liam közbelépett és golyón rúgta. Szerencsére...